fbpx

A Rákóczy(i)-ak dicsősége.

2024.03.01.
Egyéb, Magazin

Lados Balázs tanár, honismereti vezető írása:

„Ha Isten velünk, kicsoda ellenünk.”                    Istennel a hazáért és a szabadságért.”

„Isten az igaz ügyet el nem hagyja.”

A Rákóczy(i)-ak dicsősége.

Teljes név = nemesi előnév és családnév: Rákóczi és Felsővadászi Rákóczy.

A hiba az előnév és családnév keveredéséből származik, sokszor maguk a Rákóczyak is helytelenül az előnevüket tették a címerpajzsra, épp II. Ferenc is.

A család két ágra bomlik eredendően a rákócira és a felsővadászira, később a köznemesire és a fejedelmire is. Első ismert tagjuk 1227-ben szerepel oklevelekben és csehországi eredetűnek tartják, azonban a nemzetség neve ősmagyar: Bogát-Radvány, majd az  első generációkban  újra  megjelenik az ősmagyar név – Bogát – és ez utalhat ősi magyar eredetre, de ha Csehország Morvaországgal együtt számolandó, akkor akár későavarok közé vegyült eredeti ősmagyar nemzetségről is beszélhetünk. Az Ondava és a Tapoly közötti Pazdics-háti falvakban tűnnek fel, Homonna és Nagymihály, valamint Gálcsész városok előterében, mint pl. maga Rákóc is.

A család első igazán nevezetes tagja Rákóczy(i) Zsigmond, aki 1572-ben lesz a borsodi Szendrő várkapitánya, majd Eger várában kapitány, 1588-ban győz a török felett a szikszói csatában és ezért bárói rangot kap. Később Bocskay István alvezére és közvetlenül Ő utána 1606-1608-ig erdélyi fejedelem, de lemond Báthory Zsigmond javára. Leszármazottai  között 1711-ig, minden generációban lesz erdélyi fejedelem.

Fia: I. Rákóczy György: 1630-48, unokája: II. Rákóczy György: 1648-1660, dédunokája: I. Rákóczy Ferenc: 1652-60 ( választott fejedelem), ükunokája: II. Rákóczy Ferenc 1704-1711-ig erdélyi fejedelem. Minden Rákóczyak által a Habsburgokkal kötött béke és szerződés lényegében a Magyar Történeti Alkotmány Alaptörvénye, amely garantálja Erdély szuverenitását, a magyar törvényeket és a szabad vallásgyakorlást a Habsburgok Magyar Királyságában is. Ezek a szerződések egyben garantálták a Habsburg Királyság 7 keleti – felsőmagyarországi – megyéjének Erdélyhez tartozását is, a fejedelmek uralkodásának idejére, így szövődött szerves kapcsolat Eperjes, Kassa, Munkács, Beregszász és Szatmár  vidéke valamint az Eredeti Szuverén Magyar Királyság szerves utódállamának számító Erdélyi Fejedelemség között, ahol szintén a történeti magyar jog volt érvényben.

1645-től, a linzi békétől Német-római Birodalmi hercegek is, 1664-től örökös magyar grófok és 1666-tól örökös Sáros vármegyei főispánok.
II. Rákóczy Ferenc először a felkelt magyarországi rendek és nemtelenek természetes, meghívott/behívott fejedelme, majd 1704-től Erdélyi Fejedelem, 1705-től Magyarország – egész pontosan a Széchenyi Konföderáció – Vezérlő Fejedelme. A nemtelen szó itt a jobbágyokra és más nem nemesi rétegre utal és éppen ezért valódi társadalmi egységet sugároz, mely túlnyúlt a rendi kereteken és már a modern állampolgári/honfitársi magyar nemzet kialakulása felé mutatott. Ugyanakkor ennek a nemzetnek még hungarus jelentése volt, tehát a nemzetiségek is beletartoztak, nem volt szigorúan nyelvi nemzet, sőt: a hivatalos állami nyelv természetesen a jog nyelve, a latin.

A család a XVIII. sz-ban halt ki, 1756-ban férfiágon, a női ágon 1780 ban.
II. Rákóczy Ferenc emlékirataiban leszögezi, hogy Ő nem kerülhette ki ősei által megszabott küldetést és vállalnia kellett az alkotmányos rend helyreállítása céljából fegyvert fogott, megbántott magyar nemzet vezetését, amelyre felkérték, hiszen benne egyesült a nemzet és haza védő nemesi, főúri nemzetségek vérárama és az évszázadok óta generációról generációra szálló szeretett kötelessége: A haza ügyének oltárán történő önfeláldozás. Benne, személyében, egyesült a Báthoryak, a Rákóczyak, a Zrínyiek és a Frangepánok, Lórántffyak vére, addigi áldozatai és kötelességtudata a nemzet ügyének bármi áron történő képviseletére!
II. Rákóczy Ferenc Borsiban született, 1676. március 27-én. A település neve az Árpád magyarjait a Kárpátokba bevezető ősi avar vezér, Bors nevét viseli. 1067-ben jelenik meg a település neve, később a Borsáké, Ernuszt Jánosé, majd a Henyeyeké, a Lórántffyakon keresztül kerül a Rákóczyakhoz. Utolsó jelentős ura a magyarrá vált, de árnyékos múltú Windischgraetz Lajos. A kastélyt 1560-1640 között építették és erősen leromlott állapotából, lényegében a Magyar Állam állította helyre 2021. júniusára. II. Rákóczy Ferenc – Vezérlő fejedelem – itteni születése és személyének kiemelkedő jelentősége miatt magyar Betlehemnek is hívjuk.

A születés helyének tudatosan választják az eldugott helyet, a Habsburg kontra Rákóczy küzdelem ugyanis veszélyeztethette a kis gyermeket. Édesapja már csak a születésének hírét kapja meg az ostromlott makovicai várban, látni soha nem látta a gyermeket. Édesanyja Zrínyi Ilona 11 éves korában láthatta utoljára.

Mostohaapja, Thököly Imre Regécen neveltette és elvitte a Bécs elleni hadjáratra, majd a Munkácsi ostrom nevelte benne a gyermekkori hazafiságot.
II. Rákóczy Ferenc Kollonics Lipót, az egyik leggonoszabb, magyarellenes Habsburg párti morva-osztrák politikus, később érsek, gyámság alá került és német grófot akart belőle nevelni, de ez nem sikerült. A prágai egyetem elvégzése után, 1694-ben Magyarországra utazott és elfoglalta ősei hivatalát, mint Sáros vármegye főispánja, majd 1694 őszén a Német-római Birodalom rajnai részén megnősült és házassága révén rokonságba került XIV. Lajos francia „napkirállyal”. Potenciális erdélyi fejedelemként megörökölte a francia szövetséget.

Az 1697-es Tokaji Ferenc féle felkelés elől még Bécsbe menekült, de 1700-ban már maga vállalta egy az alkotmányos rend helyreállítása érdekében szerveződő mozgalom vezetését és a kirobbanó spanyol örökösödési háború teremtettelehetőség kapujában XIV. Lajos királyhoz fordult segítségért.

Levelét elfogták, valójában a közvetítő feladta. Letartóztatták és csak a várkapitány segítségével tudott megszökni Bécsújhelyről, akit ezért kivégeztek. Kalandos úton – Vág völgyén át – Lengyelországba menekült és onnan hívták haza a tiszaháti felkelőik 1703-ban.

Brezáni – galíciai város –kiáltványában fegyverbe hívta a nemes és nemtelen magyarokat, a kizsákmányoló, a nemzetet megnyomorító Habsburgok ellen. Szabadságharca szervesen illeszkedik az un. Hosszú Magyar XVII. sz. szabadságharcainak sorába és 1703 júniusától, 1711 áprilisáig tartott. saját maga, kíséretével 1703 június 16-án jött be Magyarországra, a Vereckei- hágón keresztül, első győztes csatáját 1703 július 14-én vívta meg Tiszaújlaknál, melyet egy szép Turul Emlékmű jelez, a jelenlegi Ukrajnában, Kárpátalján, alig 250 m-re az államhatártól.

Politikai és társadalmi programját, célját a Recrudescunt Vulnera (Felszakadnak nemes Magyarország régi sebei) kezdetű kiáltványában, mellyel az európai államok vezetőihez szólt, a Vetési pátensben és a Gyöngyösi 24 pontban, valamint néhány más dokumentumban rögzítette. Célja a törvényes rend, a magyar jog, a történeti alkotmányos szabadságok, a társadalmi ellentétek kiegyenlítésére történő igyekezet, a hazáért harcoló jobbágyok felszabadítása, a vallásszabadság, Erdély és Magyarország egysége, majd 1705/7-től a Magyar Állam függetlensége volt. Időközben szerette volna megszerezni a lengyel trónt és mindvégig igyekezett a francia, illetve orosz támogatásban bízni. 1704-ben megválasztották Erdély fejedelmévé, majd 1705-ben a szécsényi Borjúpáston a Szécsényi Konföderáció Vezérlő Fejedelmének választották, aki jogait és a hatalmat a választott Szenátussal gyakorolta, melynek elnöke atyai jó barátja Bercsényi Miklós gróf volt.

1707 júniusában az ónodi országos gyűlésen kimondták a Habsburg ház trónfosztását. Rákóczy magának csak, az egyébként Mikes Mihály és az erdélyi rendek által erőszakolt, Erdélyi Fejedelmi címet akarta megtartani, Magyarország királyának porosz trónörököst akarta behozni. 1708-ban a trencséni csatavesztés után azonban a szabadságharc ügye lehanyatlott. a sárospataki országos gyűlésen még törvényt hozatott a hazáért harcoló jobbágyok és családjaik felszabadításáról. A pestis kitörése, a franciák nyugati vereségei és Péter cár nehézségei miatt, valamint az eredménytelen, 1710. évi romhányi csata miatt béketárgyalásokra kényszerült, saját maga pedig elhagyta az országot, 1711 február végén. Az utolsó szenátusi ülés Salánkon történt, melyre emléktábla emlékeztet az ottani református templomban.

Károlyi Sándor gróf nevű vezére 1711 áprilisának legvégén kötötte meg az un. Szatmári Békét Pálffy János Habsburg párti, labanc fővezérrel és a Dinasztiával. A kuruc seregek 1711. április 30-án Nagymajtény határában szúrták földbe a zászlóikat és emelt fővel, fegyvereikkel együtt mehettek haza. Az Emlékmű a közeli domahidai vasútállomással szemben található. A Szatmári Béke biztosította további Magyarország Alkotmányos fennállását, saját törvényeivel történő kormányzását, a rendi szabadságokat. A Rákóczy kori országos gyűlés határozatait azonban az 1712. évi Országgyűlés eltörölte, azok nem részei a Corpus Jurisnak. Rákóczy és néhány híve nem tette le a hűségesküt így 1715 végén megfosztották birtokaitól és soha nem térhetett haza, a Vele való kapcsolattartás is tilos volt. Testőre és írnoka Mikes Kelemen a Hűség fejedelme címet érdemelte ki!

Lengyelországból Franciaországba, majd Törökországba ment és ott fejezte be életét 1735 Húsvétján, Rodostóban. A Vezérlő Fejedelem és legközelebbi vezető társainak hamvait 1906-ban, az un. Nemzeti Koalíció idején szállították haza Rodostóból és nagy, méltóságos, országos ünnepségek keretei között helyezték el a kassai Szent Erzsébet dóm kriptájában. A vele együtt hazahozott Thököly Imre – Felső-Magyarország/Orta Madzsar királya: 1682-84 – hamvait Késmárkon helyezték örök nyugalomra.

Kassán a kriptában nyugszanak: II. Rákóczy Ferenc, Zrínyi Ilona és a fejedelem fia Rákóczy József, a legnagyobb szarkofágban, míg mellette tábornokai – Esterházy Antal és Sibrik Miklós -, illetve a Szenátus elnöke gr. Bercsényi Miklós a felesége Csáky Krisztina, kisebb szarkofágokban. (Engedtessék megemlíteni, hogy Sibrik Miklós annak a Sibrik Gergelynek a családjából származik, amely a kék-kendek – Kurszán hazatérő/honfoglaló Kende, szakrális fejedelem kísérete – köréből ered. Sibrik Gergely pedig Werbőczy István Tripartituma/Hármaskönyv nyomán a Magyarország Történeti Alkotmányát lényegében összefoglaló ún. Quadripartitumot/Négyeskönyv írta, ami a tényleges jogi kézikönyv volt az 1580-as évektől 1848-ig. Ez egyben az egész európai jogtörténet meghatározó dokumentuma.)

Így tehát a kassai dóm az egyik legfontosabb magyar zarándokhely és nemzeti emlékhely egyben az egész európai jogtörténet és jogtudat, valamint történeti jogállamiság meghatározó zarándokhelye. Hasonlóképpen a Nagyságos Fejedelem szülőhelye Borsi, az örök magyar alkotmányos jogtudat, a szabadság és honszeretet meghatározó bölcsője!

Összességében II. Rákóczy Ferenc személye, társadalmi, politikai programja és lelkisége örök példa és útmutató lángoszlop mindenki számára, aki hisz Magyarország szuverenitásában, önállóságában, függetlenségében és abban, hogy hazánkban felépíthető az igazságosság és a tisztesség, a lelkiismereti szabadság és a család, valamint Istenszeretet mintaadó állama és társadalma. II. Rákóczy Ferenc példája, seregének és híveinek hungarus, azaz magyar alkotmányos állampolgári/honfitársi nemzettudata pedig záloga a jövőbeni közép-európai és kárpát-medencei összefogásnak, boldog, a teljes környezettel is kiegyensúlyozott alkotó együttélésnek.             Isten minket úgy segéljen!  

                                                           Éljen II. Rákócz(y)i Ferenc örök emléke és példája!

Hiszen:     „Az igaz ügyet Isten el nem hagyja!”      Istennel a hazáért és a szabadságért!”

Szép, lelket építő emlék utat kívánunk a Vezérlő Fejedelem 348. születésnapja alkalmából.                                                                                                                            Hon-tours.